Olyan koccintós, ami a rövid italok kedvelőinek még éppen nem derogál, az ütős italok kategóriáját elutasítóknak viszont, még éppen barátságos. Valójában egy arany középút a két tábor metszéspontján. Amellett igen finom, ha megadjuk a módját. Az italt a XVIII. század végén, Olaszországban készítették először. Fehérüröm, bárányüröm hozzáadásával próbálta a megalkotója elfedni a rosszabb minőségű, olcsó borok nyers ízét.
Ennek eredményeképpen egy friss, enyhén gyógyfüves ízű ital született, amelynek előállítása a mai napig sokat finomodott, a füves, friss ízhatást azonban magában hordozza. A fahéj, a koriander, a szegfűszegvirág, a keserű narancshéj, vagy a bodzavirág is hozzájárulhat a vermut utánozhatatlan ízéhez. Általában három fajtáját különböztetjük meg, a legszárazabbtól a legédesebbig: extra dry, bianco vagy white, és sweet vagy red.
Az édes és a száraz fajtákat aperitifként, sokszor magában isszák. A száraz fehér vermut leginkább koktélok alapanyaga. A „vörös” (édes) változatokat olasz vermutnak is nevezik, a fehéreket pedig franciának, habár mindkét területen gyártják mindkét típust. Bármelyikkel bátran koccinthat, garantáltan nagyszerű ízélményben lesz része, de nem utolsó sorban ezzel az itallal a konyhában sem vallhat szégyent. Nagyszerűen kiváltható vele a fehérbor például.