Brandy

A szőlőmustból erjesztett bor lepárlásával pazar brandy ital készül, mely fahordóban érlelődve nagyjából 36-60%-os alkoholtartalommal büszkélkedik. Érdekes nyelvtörténeti információ, hogy a brandy az angol területeken seprő gyümölcs vagy törkölypárlatot is jelenthet. Azért, hogy ne legyen óriási kavarodás az elnevezés körül az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban komoly szabályozások írják körül, hogy egészen pontosan milyen nedűk keresztelhetőek brandynak. Ezek alapján a tölgyfahordóban érlelt szőlő- vagy borpárlat felel meg a feltételeknek. A borpárlat a legrégibb égetett szesz típusnak számít. A XII. század Itáliájából maradtak fenn az első leletek, melyek a szeszfőzésről szóltak, vagyis a mai brandy őseinek előállításáról. Az élet vízének leírása is ebből az időből származik, melyet egyébként nem egyszer gyógynövények hathatós közbenjárásával pároltak le.

Az orvosok éppen ezért sokáig kísérleteztek vele, mint gyógymóddal. A brandy ital készítése több lépésben zajlik. A borpárlatok készülhetnek egyrészt folyamatos párlással, melyet lepárló oszlopok segítségével oldanak meg a mesterek. Másrészt többszöri, szakaszos lepárlással, üstök hozzájárulásával. Utóbbi menete nagyjából a következő: az alacsony alkohol és magas savtartalmú bort lepárló üstben tűzre dobják. Ekkor az alkohol, a víz és más illatanyagok gőze felszáll, melyek hűtőspirálok segítségével ismét folyékonnyá válnak. Az etanol és a víz lényegesen illékonyabb a víznél, így a lehűtött folyadék alkoholtartalma sokkal magasabb, mint az alapul felhasznált boré. Az első lepárlás szülöttje az alszesz, mely kb. 30%-os, s melyet tovább párolnak, finomítanak a tökéletes és erőteljes végeredmény érdekében.