Konyak, Cognac

A francia eredetvédett, tölgyfahordóban érlelt borpárlat, vagyis a konyak a franciaországi Cognac község borvidékéről kapta a nevét, ahol előbb a fehérbor vált népszerűvé, majd a belőle készített borpárlatok tettek szert világhírre. Az eredetvédelem a tengeren túlra is vonatkozó szabályozásokat jelent, tehát mind az Unióban, mind az Amerikai Egyesült Államokban szigorúan meghatározott metódus szerint történhet az előállítás. A paragrafusok nemcsak a konkrét termővidéket határozzák meg, az ideális szőlőfajtákkal egyetemben, hanem még a technológiai apparátust illetően is komoly elvárásokat fogalmaznak meg. Az igazság az, hogy a köznyelvben a különböző borpárlatokat is konyaknak nevezik, de a cognac nevet csak a fentebb emlegetett szabályoknak maradéktalanul megfelelő nedű nyerheti el. Az előállítás módja nagyjából három évszázada változatlan.

A meghatározott szőlőfajták kiválogatása után rézüstben kétszeres lepárlással készül az ital, melyet minimum két esztendőn át francia tölgyfahordóban kell érlelni. A lepárláshoz használt fehérbor nagyon savas, száraz, tehát élvezeti értéke - önmagában fogyasztva - kifejezetten csekély, viszont a rézüsti eljárásokhoz éppen tökéletes. A kétszeri lepárlást követően színtelen, 70% alkoholtartalmú nedű rotyog az üstökben, mely aztán tölgyfahordókba kerülve éveken át érlelődik. Nyilván minél hosszabb ez az időtartam, annál karakteresebb, minőségibb a végeredmény. A konyak íze évtizedek óta változatlan! Az eljárások végén a különböző cognacok keverésévvel érik el a mesterek azt az ízvilágot, mely semmivel össze nem hasonlítható, s ami már szó szerint évtizedek óta ugyanolyan markáns, egyedi és lenyűgöző.