Vermut

A vermut vagy más néven ürmösbor olyan likőrbor, melyet fehér üröm, bárányüröm mellett karakteres ízvilágot adó füvekkel, fűszerekkel bolondítanak meg az alkoholt előállító mesterek. A fahéj, a koriander, a szegfűszegvirág, a keserű narancshéj, vagy a bodzavirág is hozzájárulhat az utánozhatatlan kortyolási élményhez.Az édesítetlen pohárba valók alapvetően keserűek, de léteznek édesített variációk is. Keletkezése nagyjából a XVIII. századra datálható. Históriájához hozzá tartozik az a legenda, hogy megalkotóját a német ürmösborok ihlették, melyek fehér ürömmel ízesítettek, s melyek mára abszintként híresültek el, az egész világon. Eredetileg az ízesítés nem a gasztronómiai élmény fokozását szolgálta, hanem a silányabb minőségű nyers karakterű borok ízvilágát kívánták gyógynövényesebbé, frissebbé, vagyis eladhatóbbá varázsolni.

A fehér üröm komoly múlttal rendelkezik, hiszen már Pitagorasz korában sörbe, borba áztatták, és bélférgek ellen alkalmazták a tinktúrát.A kézműves, vagy házi variációk nem egyszer úgy készülnek, hogy a fehér borral kevert égetett szeszbe áztatják a fűszereket, majd az egészet leszűrik és palackozzák. Az üzemi előállítás ennél lényegesen összetettebb, bonyolultabb. Érlelés, lepárlás, ülepítés, stabilizálás is hozzájárul a palackba kerülő nedű ütőképességéhez. A vermut gyakorlati felhasználása igen sokrétű! Egyrészt pazar koccintós. Másrészt a konyhában is megállja a helyét, például fehérbor helyettesítésére tökéletesen alkalmas. 16-18%-os alkoholtartalma miatt szobahőmérsékleten is kiválóan eláll.A rajongók és hozzáértők úgy tartják, hogy megbontás után a vermut oxidálódni kezd, ami nincsen jó hatással az ízére, így érdemes hűtőben tárolni és négy hét alatt elfogyasztani.