A rum nemcsak ízekben, osztályozási anomáliákban is gazdag!

Azért tapasztalható némi kavarodás ezen a téren, mert a szeszfokra, az érlelésre és az előállítás egyéb kulcsfontosságú részleteire nem vonatkoznak általános érvényű, egységes paragrafusok. Országonként változnak a kritériumok, így aztán régiónként nagyon eltérő jellegű nedűk kerülnek azonos név alatt palackozásra.

Nézzünk néhány szembetűnő eltérést, már ami a rum egyes típusait illeti!

Érdekes megfigyelni azokat a különbségeket, amik végül nagyon meghatározóak az ízvilág szempontjából. Kolumbiában az 50 fokos szesztartalom a minimum, míg Chilében 40% a kiindulási alap. Mexikóban legalább 8 hónapon keresztül érlelődnek a karakteres cseppek, ezzel szemben a Dominikai köztársaságban, Panamában és Venezuelában 2 évig tart ugyanez a folyamat. Nyilvánvaló, hogy a hosszabb érlelés dominánsabb ízjegyeket eredményez, tehát jócskán tapasztalható ízkontraszt az egyes variációk között. Abba már bele se megyünk, hogy az egyes országok milyen fajtákat különböztetnek meg, mert egy röpke betekintés is oldalakat emésztene fel. Maradjunk annyiban, hogy a sötét, vörös és fehér, mint “bélyegek” a legkevésbé sem általánosak és egységesek. Amerikában például a rum, a rumlikőr és az ízesített rum megnevezések élnek, mint eltérő kategóriák.

Akkor mi a helyzet a fehér, fekete és arany rum megnevezésekkel?

Ezek főleg a spanyol nyelvterületeken terjedtek el, illetve az Egyesült Államokban sem ismeretlenek. Hazánkban is bevált formulák. A fehér általában koktélok alapanyagaként ismert. A fekete legalább 5, de inkább 7-12 évig érlelődik, nem csoda, hogy sokan önmagában fogyasztják a legszívesebben. Az arany 3 évet tölt tölgyfahordó ölelésében, végül karamell hozzáadásával éri el a színét.