A gin karaktere kortyolásra méltó

Úgy, hogy kifejezetten sokan kizárólag tonik társaságában ízlelik meg a cseppekben rejtőző ízharmóniát. Az így létrejövő kompozíció azonban nem adja ki az ital valódi jellegét, nem hangsúlyozza ki a borókabogyó összetéveszthetetlen aromáját. Pedig a nedű megismerésre, felfedezésre méltó. Alapvetően két típusát ildomos megkülönböztetni: a desztillált és a kevert alternatívát.

Előbbi esetében a borókabogyó áztatása után, a nedűt újrapárolják, és ha szükséges, némi cukrot, finomszeszt adagolnak hozzá. Utóbbi esetben fűszeres, aromás kivonatok hozzáadásával készül az erőteljesebb ízjegyekkel rendelkező ital. A koktélokhoz általában desztillált verziókat alkalmaznak a mesterek, lévén egy kevert ital esetében előnyös, ha az alapot adó szesz nem rendelkezik extra ízkarakterrel. Ezzel szemben, az önmagában kortyolás élményét a fűszeresebb, ízesített variánsok tehetik igazán élvezetessé és utánozhatatlanná.

A gin lelke a borókabogyó, aminek a gyógyhatását már évezredekkel ezelőtt ismerték, és alkalmazták a gyógyításban jártas népek. Az igazság az, hogy ezek a nedűk nem jelentettek kulináris élményt. Sőt, a legtöbbször kifejezetten rosszízűek voltak - lévén orvosság számba mentek. Napjainkra a gin előállítása valódi művészetté vált, és a palackokba zárt cseppek sokszínűsége is erről tanúskodik. Tehát az ital érdemtelenül szorong a „csak tonikkal fogyasztható” előítélet skatulyában, hiszen jól látható, hogy a fűszeresebb típusai önmagukban is megállják a helyüket.