Rum

A cukornád levéből erjesztett és párolt, tölgyfahordóban érlelt rum általában 37,5-60% alkoholtartalommal kerül a palackokba. A Karib-térségben és Latin-Amerikában összpontosul a gyártása. Régen a könnyű variációkat a gasztronómiában érvényesítették előszeretettel, ám napjainkban ezek inkább, mint koktélok alapanyagai jutnak főszerephez. Persze kár lenne megfeledkezni az önmagában fogyasztás élményéről, ám sokak számára a nedű túlságosan karakteres és mindenképpen igényel valamiféle kíséretet. A fiatalok például a kólával való házasítást részesítik előnyben. A hosszabb érlelési idővel készülő, bátran felső kategóriásnak nevezhető variánsok ízjegyeikben a whiskey-hez hasonlítanak, ezért aztán magukban vagy jéggel keverve is tökéletes élvezeti élményt kínálnak. Az ital históriája a Karib-szigetekhez és a tengerészethez kapcsolódik.

A kalandos kalózos történetek nem nélkülözhetik a jelenlétét. Tény, hogy sokáig jelentős cserekereskedelmi szereppel büszkélkedett a felkelések, zendülések idején. A cukornádszirup erjesztése nem újkeletű eljárás, így aztán a nedű őseit már az ókorban is ismerhették. Az első, hivatalos lepárlás a XVII. század időszakához köthető. A cukornád ültetvényeken dolgozó rabszolgák rájöttek arra, hogy a cukorkészítés egyik melléktermékéből a melaszból kiváló alkoholt lehet erjeszteni. A tradíciók úgy tartják, hogy a fenti ötlet nyomán létrejövő italokat lepárolták, ezzel megszületett a magas alkoholtartalmú rum. A nedű osztályozása okoz némi fejtörést, ugyanis ahány termelő ország annyi szokás, mind a szeszfokban, mind az elnevezésben. Ám épp ez a sokszínűség biztosítja, hogy számtalan variációját ismerheti meg közelebbről, kiterjesztve ezzel az italhoz kapcsolódó ízélményt.