Míg az előbbiek gyógynövény párlatok voltak, és kis mennyiségben, kanalas orvosságokként fogyasztották ezeket, addig az utóbbiak áztatással készültek, és legfőbb pozitívumukként az ízletességük emelhető ki. Egykor, a nemesek körében a különböző megállapodások, szerződéskötések körülményeihez hozzátartozott a koccintás. Komoly jelentőséggel bírt, hogy milyen típusú alkohol került az asztalokra. A likőr közkedvelt választásnak számított, azaz eleinte a gazdagabb réteg képviselőinek privilégiumaként jutott főszerephez.
Melyek a legismertebb típusai?
A növényi variációk esszenciáját a gyógy- és fűszernövények adják. Az tehát téves elgondolás, hogy minden likőr édes, mivel épp a természet kincseivel ízesített verziók nem egyszer keserűek. Az alkoholban kivonatolt, egészben vagy zúzottan felhasznált gyümölcsök teremtette ízvilág széles spektrumon mozog. A citrusféléknek leggyakrabban csak a héja kerül felhasználásra, ám intenzív illóolaj tartalmuk miatt, pazar ízhatás remekelhető a segítségükkel.
Gyümölcs- vagy gyümölcsízű likőr?
A kétféle írásmód két külön típust takar. Az előbbihez nem használhatóak aromaanyagok, míg az utóbbi elkészítéséhez igen. Miben más a krémlikőr a fenti variánsokhoz képest? A krémlikőr, mint elnevezés nem az összetevőkre, hanem az állagra utal. Mivel a fajta jellegzetessége, hogy literenként legalább 250 g cukrot tartalmaz, így az állaga olajosan sűrű. Az összetevői között gyümölcsök, növények egyaránt szerepelnek. Az égetett szesz és tejszín emulziójából létrejött tejszínlikőr verziókat a tejszíntartalmuk köti össze, amúgy merőben eltérő ízjegyekkel büszkélkednek.
