A konyak szigorúan eredetvédett
A cognac megnevezés mondhatni csak a kiváltságosoknak jár, hiszen az Európai unióban szabályok rögzítik azokat a tulajdonságokat, amikkel az érintett nedűknek rendelkezniük kell. Már amennyiben a kitüntető keresztelő várományosai. Tény és való, hogy a szakértők úgy saccolják, a konyak előállítás több, mint 3 évszázada változatlan módon történik. Azaz a tradíciók tiszteletben tartása rengeteget nyom a latba, és ennek a hagyomány-hűségnek köszönhető az ízvilág, ami világszerte milliókat varázsol el.
A szőlőfajták, amelyek a nedű esszenciáját biztosítják, szigorúan meghatározottak, ráadásul a százalékos arány is fix. Sem a lepárlás módja (rézüst, kétszeres), sem az érlelés milyensége (francia tölgyfa hordó) nem szabadon választottak. Azok a régiók, amelyek jogosultak a cognac gyártására, 6 zónára osztottak. A felosztás beszédes, lévén a különböző területekről származó italok nem egységes minőséget képviselnek, azaz az egyes régiók nedűi között komoly élvezeti és értékbeli eltérések mutatkozhatnak.
A konyak alapját adó fehérbor koccintásra méltó?
Nos, nem egészen. Ugyan viszonylag kevesen tudják, de a lepárláshoz felhasznált bor önmagában fogyasztva túl sok ízkavalkádot nem kínál, ugyanis erőteljesen száraz, savas és könnyű. De épp ez az a hármas kombináció, ami az tökéletes alappá varázsolja a konyak előtállításához. Az érlelés minimum 2 esztendőn át tart, ám minél öregebb a palackokba töltött kortyolni való, annál karakteresebb ízvilágú.