Az oldal használatával elfogadja hogy a oldalunkon cookiekat használunk annak érdekében, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.

Íme, a calvados nagyon is beszédes „szerencseszámai”!

A calvados készítése nem mindennapi szakértelmet igényel. Ez igaz a lepárlás folyamatára is, ám nem itt kezdődik a varázslat. A termőföldeken, a gyümölcsfák ágain érő almák adják az ital aromáját, karakterét, és velük, általuk válik azzá, amit világszerte milliók kortyolnak előszeretettel.

 

A calvados magában rejti az aranyalmát?

Ha a mondás szerinti arany nektárt nem is, az tény, hogy a gyümölcsök milyensége roppantul meghatározó a kész calvados ízvilágának szempontjából. Ha már a szerencseszámokat említettük, akkor bizony nemcsak a milyenség, hanem a mennyiség is előtérbe kerül, mint lényegi kitétel.

A friss almalé cukor- és savtartalma egy az egyben felelős a később palackokba töltött nedű karakteréért. A sikerhez édes, keserédes, savanyú és keserű almafajtákat egyaránt fel kell használniuk az italkészítő mestereknek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló mintegy 200 almafajta közül, a gazdák a saját receptúráik alapján válogatják ki a befutó gyümölcsöket.

Egy liter 40%-os alkoholtartalmú ital előállításához 12-25 kg gyümölcsre van szükség, válogatott arányban. Az, hogy ez az arány pontosan hány kg édes, keserédes, savanyú és keserű fajtát „takar”, titok, hiszen az eltérő receptek őrzik a megfejtést. Amit amúgy a legtöbbször generációk óta örökítenek tovább a mesterek.

A calvados és az almabor egy „tőből” származik?

Tulajdonképpen igen, hiszen a felhasznált cefre előbb almaborrá erjed. Amit aztán a szakemberek előbb lepárolnak, majd kisméretű fahordókba zárnak, minimum 2 évre. Így alakul ki az ismert ízvilág.

Tartalomhoz tartozó címkék: Calvados Calvados ital