A kék agávéból készülő ital háza táján is felfedezhetőek érdekes és persze földtől elrugaszkodott tévhitek, amik valamiképpen bekerültek a köztudatba és ott is ragadtak. Az egyik ilyen félremagyarázás, vagy éppen riogatás, hogy a cseppek palackozása során kukacok is kerülnek az üvegekbe. Nyilván ennek semmi köze nincsen a valósághoz.
Az is egy sokat emlegetett kacsa, hogy a tequila kaktuszpárlat, ám aki egy kicsit is ismerős a növénytan világában, az tudja, hogy a kék agávénak semmi köze nincsen a kaktuszokhoz. De az ingoványos kitalációk talajáról inkább lépjünk át a tények sziklaszilárd felületére. A nedű két fő alternatívája ismert: a mixto, illetve a 100%-os. Előbbi, azaz a keverék típus alkoholtartalmának csupán egy részét (minimum 51%) adja a kék agávé párlat, míg utóbbi esetében a 100%-os megnevezés beszédes. Érdekes tény, hogy az italok soha nem rendelkeznek „mixto” címkézéssel, szóval a beazonosítás egyetlen módja, hogy ha a palackon nem szerepel a 100%-os jelző, akkor keverékről van szó.
A tequila ár/érték arányban kimagaslóan jól teljesít, vagyis kis befektetéssel jelentős ízélményre tehet szert. A piacon számtalan fajtáját megtalálhatja az érleletlentől kezdve a pihentetetten át egészen az ízesítetlen variációkig. Ami egységesen, nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a tequila ár nagysága nem állhat a bevásárlása útjába. A kínálat sokszínű és sokízű palettájából akadályok és lemondások nélkül választhatja ki azt a kortyolnivalót, ami az ízléséhez a legteljesebb mértékben passzol.