A rum osztályozása: elégtelentől a jelesig

Hogyan készül a rum?

Máris megérkeztünk az első olyan dilemmához, ami rávilágít a téma problematikájára. Ugyanis univerzális szabályozás hiányában erre a kérdésre nem adható felelet. Olyan legalábbis semmiképpen sem, ami globális érvényű. Lévén a rumgyártásra országonként eltérő törvények jellemzőek. Nem egységesek a szeszfokra vonatkozó előíratok, de az érlelés, elnevezés követelményei is különbözőek.

A szeszfokkal kapcsolatban álljon itt egy minden további szószaporításnál beszédesebb példa: ami Kolumbiában 50% minimum, az Chilében 40%.

Egy másik bizonyíték a káoszra: Mexikóban elegendő 8 hónapig érlelni a rumot, míg mondjuk Venezuelában a 2 év a megállapított alsó határ.

A felsorolást jóformán a végtelenségig folytathatnánk. Akadnak országok, ahol a fehér, a fekete vagy az arany jelzői különítik el egymástól az egyes rum fajtákat, ám ezek sem egységesek és főképp nem ugyanazt jelentik a világ számos pontján.

A fehér, a fekete, az arany és a fűszeres rum, mint leginkább elfogadott osztályozás?

Igen. A spanyol nyelvterületeken alkalmazott kategorizálást az Amerikai Egyesült Államokban is elfogadják, használják. Pontosan ezért, ezeket a variációkat ismerik fel a legtöbben.

Rövid leírás:

Fekete: testes, aromás. Fehér: leginkább koktélalapanyag. Arany: karamellel ízesített, tölgyfahordóban érlelt. Fűszeres: arany és fekete rum házasításából születik.