A brandy az égetett szeszek egyik vitathatatlan uralkodója

A fogyasztására vonatkozó etikett szerint, a legjobb étkezés után elkortyolni belőle egy pohárral, mivel segíti az emésztési folyamatokat, és támogatja a zsírosabb ételek lebontását. Az elnevezés az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban csak és kizárólag tölgyfa hordóban érlelt, szőlő borpárlatokat jelölhet.

Ezt azért érdemes kihangsúlyozni, mert angol nyelvterületeken brandynek nevezik a seprő gyümölcsből vagy törkölyből előállított párlatokat is. Ez picit olyan anomália, mint a mi köznyelvünkben a konyak és annak értelmezése, mert sokan a mai napig, válogatás nélkül, mindenféle párlatot konyak címkével látnak el, miközben valójában a cognac eredetvédelem alá esik, tehát szigorúan meghatározott, hogy milyen tulajdonságokkal megáldott nedűk viselhetik ezt a nevet. Mindettől függetlenül, egyes gyümölcslikőrök elnevezésében ott szerepelhet a brandy, mint utótag annak ellenére, hogy az ital egy csepp szőlőből készített borpárlatot sem tartalmaz.

Érdekes történelmi tény, hogy a borpárlat az egyik legrégebbi égetett szeszfajta. A XII. század Itáliájában készült először. A nedű cseppjei hosszú utat jártak be a mai minőség eléréséig, mert tagadhatatlan tény, hogy az egykori feljegyzések arról tanúskodnak, hogy bizony kezdetben ez az ital a legkevésbé sem nyújtott élvezeti érték szempontjából felejthetetlen élményt. Ma már a brandy nem egy nemzet eredetvédelem alá eső nedűje, amely meghatározott és stabil minőséget testesít meg, köszönhetően a tradíció tisztelő előállításnak, a tölgyfahordós érlelésnek, és végül a szakszerű palackozásnak.